Színház – másként.
Kerekasztal és Stúdió K. Képzett színészek és drámapedagógusok. A cél: a művészet, ezúttal a színház segítségével meglátni a világot körülöttünk, magunkat, és mindazt, ami összeköt vagy aktuálisan elválaszt.
„Mirka: Ennyi? Csak ennyi? Ki az apám? Hol az apám? Ki vagy te? Mondjál már valamit! Kik ezek? Ki vagyok én?”
„Az megvan, amikor a filmekben azt mondják, „akkor már tudtam, mit fogok csinálni”? Na, akkor tényleg tudtam. Összeszedtem, ami kell, kimásztam az ablakon, és mentem.”
Problémafelvető előadás és beszélgetés, melynek középpontjában a kommunikáció áll: képesek vagyunk-e kérdéseket feltenni, jó kérdéseket, jó pillanatban, annak, aki tudja a választ, és annak, aki el is mondja nekünk. Egyáltalán vannak-e válaszok? És kitől kell megkapnunk őket? Vagy csak kérdeznünk kell? Hogy magunk rakjuk össze a válaszokat? De vajon tudunk-e? Merünk-e?
A Társulat fantasztikus profizmussal irányította a mai délelőttöt. Azt hiszem, nagyon nehéz lehet 33 tizenévest szinte észrevétlen elvezetni a színházon át a saját világukba. Gondolkodásra késztetni őket, ez esetben hangos gondolkodásra.
„Elmesélt és elhallgatott történetekről, a képzelet és az igazság valóságtartalmáról, nyitott és zárt kapukról…”
Hét elkötelezett ember beszélt, beszélgetett, zenélt, játszott, átlényegült azért, hogy a 9. cések egy kicsit könnyebben eligazodjanak ebben a pillanatnyilag néha nagyon zűrösnek tűnő világban. Köszönjük. Maradandó élmény volt.
