Olvasni jó.
Tan Twan Eng: Az ajtók háza.
Egyszerű kis történet. Ezt gondoltam az utolsó oldal után. És utána rögtön: nem, dehogy, egyáltalán nem az. Nagyon is összetett, sok rétegű, elgondolkodtató.
Talán azért is gondoltam az elsőt, mert Tan Twan Eng nyelvezete (a kettős narráció okán) egyrészt nagyon szikár, lecsupaszított, és ettől a szereplők érzelmei rejtve maradnak, az olvasó is enyhén rezignálttá válik (Lesley), másrészt érzékeny, poétikus (Willie). Fejezetről fejezetre válik az apró mozaikokból kirakott kép teljessé.
Három házasság története, à la Tolsztoj: “A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”
Három idősík mozaik darabjaiból bontakozik ki legalább három, a szereplőkön keresztül lazán egymáshoz kapcsolódó, de egységes képet rajzoló történet, meghatározóan a 20. század első felében, a keret két fejezete kissé átlépi ezt az időfolyamot.
A helyszín Pinang, Malajzia, brit fennhatóság alatt, egyszerre kifinomult, elegáns, comme il faut élet, dress code-dal, szabályokkal, szokásokkal, nagyon udvarias, olyan “mint otthon” és színes, egzotikus, kínai, maláj. Párás, színes, nyüzsgő. A két keret fejezetben pedig Dél-Afrika. Száraz, poros, szürke. A két helyszín egyben a főhős életének vállalt, de elutasított szomorú változását is jelzi. Ugyanakkor, az élet “elrendezettségét”, és annak elfogadását is mutatja. Vannak helyzetek, amikor lehet, szabad, sőt talán kell is lázadni, máskor azonban ez nem lehetséges. (És ismét Tolsztoj jut eszembe: “Minden jókor jön annak, aki várni tud.” Kutuzov. Háború és béke.)
A középpontban egy házaspár, főként Lesley, a feleség. Az ő narrációja bontja ki a szálakat (1919 és 1921), majd ehhez kapcsolódik a hozzájuk vendégségbe érkező régi barát, a híres író, Somerset Maugham optikája (1921). Rajta keresztül áttételesen, utalás szintjén és az alkotói felelősség okán az is kérdés (mint egy történet a történetben), hol húzódik a határ egy író számára, mennyit, milyen részletességgel, milyen mélységben mutathat meg a létrehozott fiktív történetben a valódi szereplőkről? Mellékszálként a közelgő kínai forradalom és Szun Jat-szen is megjelenik a történetben.
A három házasság: Lesley-é, az íróé és az elmesélt harmadik, egy barátnőé (mely egyben egy gyilkosság története is) nemcsak a Tolsztoj-féle azonosságot mutatja, de a titkokat, a kimondatlan gondolatokat, a házastársak közötti egyre mélyebb csend-szakadék megtörthetetlenségét. Ugyanakkor abban is hasonlóak, hogy a csend fala mögött létrejön egy másik világ, egy titkos és a társadalom által elítélt világ, amelyben a szereplők megtalálják a boldogságot, a szerelmet. Részben, valameddig, titokban. Úgy, hogy közben megőrzik a látszatot. De ez elég is. A furcsa az, hogy a kettősség ellenére önazonosak és nem támad az olvasónak ítélkezni kedve.
Az ajtók háza valóságos és szimbolikus hely (csak a történet közepe táján ismerjük meg), ott összefonódik a múlt és a jelen, és lehetőséget ad a jövendő számára is.
Történjék bármi is, változzon meg minden körülöttünk (tőlünk függve vagy függetlenül) - mi önmagunk maradunk.
.jpeg)
