Székfoglaló.

 Színházba járni jó.                        

De még mennyire jó!

Székfoglaló

Cserhalmi György estje. 

Örkény István Színház

Novák Eszter rendezése

Nagyon örültem július 5-én: sikerült jegyet vennem szeptember 14-ére, Cserhalmi György estjére. 

Cserhalmi György díjait már akkor is nehéz lett volna felsorolni: az első, az 1977-ben kapott  (majd még három évben) a Magyar Filmkritikusok Díja, majd további nagyon sok, pl. az Európai Életmű-díj, végül idén augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Nagykeresztje. Számít ez? Nem tudom.  (Ő azt mondta a díjakról, “az számít, amit a színpadon mutatsz, meg amit a filmen mutatsz”). És nekem sem a díjak jutnak eszembe elsőként róla. Hanem sok-sok szerep, amely rögzült a memóriámban a hosszú évtizedek alatt. A Jancsó-filmek, az Egy erkölcsös éjszaka, a 80 huszár, a Drága besúgott barátaim, és megannyi beszélgetés vele, persze a Székfoglaló, 2021-ben, és végül a 2026-os újévi beszéde.

Egy nagyszerű, bátor ember, aki mindig  az igazságot kereste. És színész lett belőle.

Hosszú idő után állt újra színpadra. 

A színpadon néhány szék, Szép András és Roszik Hella zenével, dalokkal vesznek részt a történet mesélésben. (És a súgó, Sütő Enikő is segít néha.) A szövegek forrása részben a Magyar Művészeti Akadémián megválasztásakor elhangzott (és nagy visszhangot keltett) Székfoglaló beszéde, részben pedig papírra vetett visszaemlékezései.

Beszél a gyerekkoráról, anyjáról, nővéreiről és nagyszüleiről, szomszédokról, a Hidason, javító-nevelő intézetben töltött évekről (amelyekért hálás a sorsának), megidézi a nagy elődök emlékét (úristen, mi, boomerek hallgatunk egy 78 éves csodálatos művészt, aki az előtte járó, már rég nem élő színész-óriásokról mesél), tisztán és igazul, akár nem szerette, akár rajongva tisztelte őket. Gyönyörű és megrendítő volt ez a névsorolvasás: a székből felállva sorolta a neveket. Milyen egyszerű ez. A  tisztelet, a főhajtás -  csak felállunk és kész. Igazi.

A közel három órás előadáson Cserhalmi György elmeséli életének meghatározó, komoly és mulattató epizódjait. Mi meg csak ülünk, nevetünk és megrendülünk és örülünk, hogy részesei lehetünk. Hogy láthatjuk. Hogy hallgathatjuk.

Állva tapsoltunk. Sokat. Olyan jó, hogy Cserhalmi György megírta ezt, hogy színpadra állt vele - és olyan jó, hogy láthattuk.

“Úgy van minden, ahogy van. És ha nem találod meg benne magadat, akkor sem kell megdögleni. Majd holnap ötösöd lesz a hatos lottón, és lepisálhatod az örömtüzeket. Csurog a pörköltszaft, büdös a zokni, másnapos az ing, zsíros a hajad és hülyék csinálják a történelmet. Na és? Hülyék szenvedik el? Na és? Megbukik a gyerek? Na és? Színjeles a gyerek? Na és? Ne ítélj, mert megítéltetsz.

Na és? 

Egy életed van, egyetlen egy.

Ha valaki erre azt mondja, hogy na és, azt külön erre a célra rendszeresített baseball ütővel vágd pofán, de úgy, hogy képes maradjon emlékezni arra, hogy neki sincs több, hogy neki is csak egyetlenegy van az életből…és akkor nincs NA ÉS.”

Színházba járni jó.

Színházba járni jó.  

100 éve született Darvas Iván. 

Előtte tiszteleg szeretettel és empátiával Gálffi László: egyes szám első személyben idézi fel előttünk az egykori játszótárs, a színészóriás életét, alakját. Humorral, iróniával, történetekkel és továbbgondolandókkal. (Darvas Iván: Lábjegyzetek című önéletrajzi munkája nyomán.) 

„Darvas, szedje a cuccát.”  

Pedig csak 3 évet ült Darvas Iván 56 után. 

Szerkesztő, strukturáló elvként viszi a szöveget ez a mondat. Gondolatritmusként teremt kohéziót. Nem is kronologikus és mégis hat, összefűz Miért ez a meghatározó, sokszor elhangzó mondata az estnek? Előtte rendre - történetek. Történetek a letartóztatásól, a kihallgatásról, a cellákról, cellatársakról és a megpróbáltatásokról. Száraz, objektív leírások. Hosszan: a börtönőr és a rab „viadala”. A kétség, hogy kibírja-e? Megtörik-e? Önmaga maradhat-e? És a cigány cellatárssal való beszélgetések, megismerések. Miért ez a mondat keretezi, tartja össze a Darvas Iván életét vázoló művészi estet? Talán: mert a szabadság fizikai korlátozása megteremti a lehetőséget a valódi, a belső szabadság meglelésére, megteremtésére. Ha „átmegyünk a másik oldalra”, ha kísérletet teszünk arra, hogy megismerjük a másikat, akkor minden más optikát kap. S a szöveg – az előbbi hosszan hangsúlyozott elemei lásd.: börtönőr és cigány cellatárs, ellenére – gyorsan megmutatja az emberi gyarlóságot: , mindez elszáll, elrejtőzik, elfelejtődik, ha visszakapjuk a szabadságot. És ez nagyon szerethető. Hogy a magasztos dolgok, a pátosz, az emelkedettség gyorsan átadja a helyét a valós érzéseknek, az életnek, nehézségeknek és örömöknek egyaránt.  

És közben képek, villanások Darvas Iván életéből: iskolák, család, családok, munka ilyen is, meg olyan is. Karrier. Rendszerváltás, a politikus lét, a képviselőség: „féltem, nehogy ne vegyük észre, hogy a helytartók itt maradtak”. 

Emlékek, emlékezés Darvas Ivánra. 

Humorral, mosollyal, szeretettel.

Jó volt. Jó volt emlékezni Darvas Ivánra és jó volt hallgatni, látni Gálffi Lászlót.

Színházba járni jó.

Színházba járni jó.  

 

Szerelem

Michael Haneke

Örkény István Színház

Rendező: Ördög Tamás

 

 

A címlapról: „Szerelem (főnév) A nemi vonzalmon, a fajfenntartás ösztönén alapuló érzelem, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való önfeláldozásban vagy odaadásban nyilvánul meg. (A magyar nyelv értelmező szótára)”

 

A történet két idős ember – Pogány Judit, Gálffi László - egy életen át tartó szerelmének utolsó éveit mutatja be. Azokat az éveket, amikor az emlékek, az egy életen át tartó összetartozás a legerősebb kapocs. 

A kínzó kérdés: ez a kései szerelem elviseli-e, ha a másik, az egy életen át szeretett lény már nem azonos önmagával. És ez az „egyik” képes-e kibírni, képes-e végig nézni és elfogadni azt a folyamatot, amikor az évtizedeken át vele létező szellemi társa, az egy életen át szeretett társa elveszíti önmagát, személyiségét, amikor már csak vegetatív lénnyé válik. Képes-e elviselni ezt a fájdalmat? Van-e joga – a szerelem nevében – megóvni a szeretett társat ettől a folyamattól? 

Megrázó kérdések. 

Katartikus előadás.

Színházba járni jó.

Színházba járni jó.  

 

Henrik Ibsen: Solness

Örkény Színház

 

 

Ibsen klasszikus. Műveiben az élethazugságok, az önbecsapás, a múlt, amely egyszer csak szétrombolja a jelen kellemes, langyos voltát olyan elemek, amelyek nem engedik el a befogadót. Ebben a kései darabban a generációk közötti feszültség is határozott. És ez is toposz: a fiatalok minden korban azt kérdezik az előttük járóktól, hogy mikor adják végre át a helyet. Az élethazugságok is, a generációs problémák is figyelmünk fókuszába helyezik valamennyi Ibsen-művet.

Solness mester (Mácsai Pál) befutott építész, aki fenti kérdésre nemmel felel: még nem. Semmiképp sem. Minden eszközzel, általában morálisan megkérdőjelezhető módon megakadályozza az utána jövő generáció sikerét. A múltban elkövetett, s azóta alaposan átkereteződött „csók” és az azóta felnőtt 12 éves lány azonban nem engedi. Solnessnek szembe kell néznie tettével, és a jelenben bizonyítania kell. Nem menekülhet. A zuhanás végzetszerűen kötelező.

 

(Az előadás második részében Mácsai Pál életének egy-egy mozzanata jelenik meg, kínálkozik a sok párhuzam. Hogy miért? Nem tudjuk. Talán a dramaturg, Gáspár Ildikó utolsó főhajtása az igazgatói székből távozó előtt. Talán.)

Színházba járni jó.

 Színházba járni jó.

 

Isten

Örkény Színház

 

 

Ezen az estén Fredinand Von Schirach Isten című darabját néztem meg. 

Az eutanázia kérdése mindig is megosztó kérdés volt az emberiség történetében. Voltak, akik támogatták, mások pedig ellenezték. A színpadon a problémát egy nyolcvanhoz közelítő férfi mutatja be (Gálffi László), aki nem szenved testi bajoktól, szellemileg tökéletes állapotban van, de ötven év házasság után elveszítve feleségét, úgy érzi, így nem érdemes élnie tovább. 

A további szereplők (háziorvos, ügyvéd, alkotmánybíró, orvos-jogász, pap – Bíró Kriszta, Vajda Milán, Hámori Gabriella, Csákányi Eszter, Kerekes Éva, Csuja Imre) segítségével megismerhetjük az egyes tudományágak gondolatait a kérdésről, a mai magyar helyzetet bemutató jogi álláspontot is. A szünetben a közönség fehér és fekete golyókkal szavazhat: igen vagy nem. Van-e joga a választott halálhoz a férfinak? Az este itt véget is ér, megismerjük az aznapi százalékos eredményeket és mehetünk is.

Az este maximálisan bevezetett e nagyon bonyolult kérdéskör minden lehetséges aspektusába. Igazán van miről gondolkodni hazafelé.

De nem volt ez színház. Inkább egy konferencia.

 

Az estét Mácsai Pál rendezte.

Színházba járni jó

 Színházba járni jó

Shakespeare kétszer

IV. Henrik. Örkény Színház.

III. Richárd. Radnóti Színház.

   

Színházba járni jó. Éppen azon okból, amiért az ókori görögöknek jó volt: átélni, elutasítani, azonosulni, megtisztulni. Kicsit jobbá válni.

Meggyőződésem, hogy a színházak, rendezők okkal választanak darabokat. Mondani akarnak valamit nekünk. Azokban a színházakban, melyeket kedvvel és rendszeresen látogatok egészen biztosan így van. 

Shakespeare örök. Mondják. Nem is kétséges. Ötszáz éve színpadon, filmen, musicalben, kosztümösen vagy farmerban. És még mindig nem unjuk. Hogy is tehetnénk, hiszen Shakespeare, miközben saját kortársainak tartott tükröt, feltárva nekik kendőzetlen arcukat, igazi, mély analitikusként nekünk is megmutatja lelkünk sötét bugyrait. A királydrámákban és tragédiákban. 

A IV. Henrik Shakespeare korának kedvelt darabja volt, sok száz évvel később nézve azonban szövevényes, vég nélküli küzdelem megannyi feudális család között az angol koronáért. (Legismertebb figurája a már-már reneszánsz életművész: Falstaff.) 

A III. Richárd pedig talán a mindenki számára ismert „Országomat egy lóért!” mondatban testesül meg. És természetesen Richárd is király akart lenni. Uralkodó.

Mi kapcsolja össze (az evidens műfaji besoroláson kívül) az Örkény és a Radnóti választását?

A hatalom természete, legitimitása, a hatalom megragadása, az oda vezető véres, kegyetlen, törvénytelen út. Nincs tisztán, erkölcsösen szerzett hatalom. Küzdelem van, csalás, ármány, hízelgés és hitszegés. És a hatalom átörökítése. A fiúk már mentesek (?) apáik bűneitől. 

Az Örkényben „kompakt” előadást láthatunk. Feszes, jó ritmusú, profi játékot, sok átöltözéssel, alakváltással (43 szerep, 17 színész). Vezet minket a színlapon kiemelt mondat: 

„Egy napon majd – így folytatta Richárd –
a bűn, mint meggyűlt kelés, kifakad
és folyni kezd a genny.”

Egy napon majd. De a darab vége nem ad megnyugvást. Nincs katarzis. 

A Radnóti III. Richárdja sodró, dinamikus előadás. Az első monológból megismerjük Glostert, s már-már megsajnáljuk: micsoda szörnyű, iszonyú születés, s milyen szerencsétlen sors...

„Ki torzult, félig-kész és idő előtt

Küldettem el e lélegző világba,

Bénán s idétlenül, hogy a kutyák

Megugatnak, ha bicegek előttük”

De gyorsan rájövünk: a torz testben torz lélek lakozik, aki minden áron, bármi áron király akar lenni. Ezt értjük. 

Azt azonban nehezebben, hogy környezete mindent lát, mindent tud, s mégsem állítja meg, nem cselekszik. 

Ez lenne a shakespeare-i kizökkent idő? 

S ha ezúttal nincs Hamlet, hogy „helyre tolja” a kizökkent időt? Hogy feltegye kínzó kérdéseit? Hogy kimondja a király zsarnok és törvénytelenül szerezte hatalmát? 

Ha nincs - akkor a katarzis ezúttal elmarad. 

Színházba járni jó.

 

Színházba járni jó.

Anyám tyúkja, 2. (A magyar irodalom kötelező versei)

Örkény Színház.

Azért is jó, mert hazafelé, még van egy kis idő, hiszen 

„Reggelre én már messze futok

S bomlottan sírok valahol:

Most sírni, nyögni nem merek én,

Paris dalol, dalol.”.

Még megszólítanak, mormognak, suttognak, zsongítanak a verssorok végig a rakparton. 

„A rakodópart alsó kövén ültem...”, 

meg persze: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret...”

Ahogy elsuhan a gyönyörű, kivilágított Budapest. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...”, 

„...úgy szeretnélek én is lámpásom esteli, 

halavány fénye mellett 

megörökíteni, drága

arany és kék szavakkal...”

A Szabadság híd futurisztikus zöldje – „Mert az angyal a részletekben lakik...”

A világszép, annyira elegáns ív, a Lánchíd. – „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni...”

A Margit híd kecses, huncut hullámai a tetejükön integető bóbitákkal. – „...tapsikoltak a jázminok...”

A Gresham palota arisztokrata megjelenése – „Sok urunk nem volt se rest, se kába, birtokát óvni ellenünk...”

A Parlament monumentális, hatalmas tömbje – „Az ember fáj a földnek, oly sok 

Harc – s békeév után

A testvérgyűlölési átok

Virágzik homlokán,

S midőn azt hinnők, hogy tanúl,

Nagyobb bűnt forral álnokúl.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény: 

Nincsen remény! Nincsen remény!”

58 vers, „Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi...”  

Színházba járni jó.

 Színházba járni jó.

József és testvérei.

Örkény Színház.

„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”

Mindenki ismeri az Ószövetségből József történetét. 

Vagy nem? 

És sokan olvasták Thomas Mann József és testvérei című regényét. 

Vagy nem? 

Kellene, hogy így legyen? Része életünknek József története, és mindazok az emberi sorsok, események, melyeket elmesél? 

Igen. 

Az.

Az ember, aki hiúságában mások fölé képzeli magát. Az ember, aki különleges képességei miatt joggal teszi ezt. Teheti? A többiek, akik féltékenységből, irigységből nem viselik ezt el. Meggyűlölik, mert jobb, okosabb és kedvesebb az Atyának. Jákobnak és a Mennybélinek. Igen. Józsefnek minden sikerül, mert az Úr Józseffel vala. Akkor is, amikor felemeli, és akkor is, amikor jó sorsát sanyarúvá változtatja. József élete olyan, mint a hullámvasút. Mint ahogy mindnyájunké olyan. A nyilvánvaló kérdés: tudjuk-e ezt, s ha tudjuk, hogyan viseljük? Thomas Mann és Gáspár Ildikó segít nekünk: lássuk sorsunkat! Értsük meg! És szemléljük ironikusan! Ehhez az utat a színpadon a dialógusok mellett az „önnarráció” mutatja: lépjünk egy lépést hátra, beszéljünk önmagunkról egyes szám harmadik személyben! Rögtön más lesz az olvasat, az értelmezés. Gáspár Ildikó fantasztikus munkát végzett: a közel 1500 oldalas regényből olyan színpadi művet hozott létre – Ascher Tamás rendezővel együtt -, amely az előadás 4 óra 45 perces (sic!) tartama alatt egyetlen másodpercre sem engedi el a néző figyelmét! Csak engedjük hatni ezt a történetet! Ezt az ószövetségi, a 20. században újraírt és a 21. században előadott történetet, mely AZ emberről szól: a vágyakról, az ambíciókról, a hatalomról, népekről, kicsikről és nagyokról, menekülőkről és befogadókról, szabadokról, pásztorokról és városiakról, férfiakról és nőkről. Ez mind mi vagyunk. József története (ha hajlandóak és képesek vagyunk valóban együtt élni sorsával): a mi történetünk. Mert mindenre képesek vagyunk. Csak nem szabad csüggedni. Csak akarni kell. Csak hinni kell benne. Mint József.

És igen. Az Örkény nem aktualizál. Engedi hatni a szöveget. Ha van aktualizálható jelentése, akkor az okos, értő közönség úgyis dekódol. És ki tehet róla, hogy a regény és a darab záró mondatai ezek: „Mert nevetséges az, aki jog és józan ész ellenére csak azért él hatalmával, mert az az övé. És ha talán ma még nem is nevetséges, a jövőben az lesz, mi pedig a jövővel tartunk.”

Az Örkény szinte teljes társulata a színpadon van. Mindenki több szerepet játszik. És mindenki nagyon jó. Mint mindig. (Tényleg nem szép kiemelni, de Patkós Márton az ifjú József szerepében, és Pető Kata Ráchelként nagyon, nagyon jó.) A díszlet minimalista, nem is kell más. A jelmezek jelzésszerűek, pont elég. És persze élő zene kíséri a színpadi játékot. Ez is nagyon jó. Mint mindig. 

El vagyok ragadtatva az előadástól. Mint mindig. 

Színházba járni jó.

 Színházba járni jó.

Macskajáték.

Örkény Színház.

Mácsai Pál rendezése.

„A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép...Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.” 

(Örkény István)

A Macskajáték – mint a remekművek mind – kortalan. Nem számít, hogy hogyan él Giza „nyugaton”, és mennyire kisszerű a többiek élete itt, a szocializmusban. Emberi sorsok, akár a mieink.

 A színpadkép végtelenül lecsupaszított: koszos, üres falak, három radiátor, egy lemezjátszó és néhány szék. A székek pozicionálása segíti a tér áthidalását. De igazából ez nem is annyira fontos. Ami számít, az a szereplők párbeszédében van. A múlt kinek kinek másként való felidézése és a jelen történéseinek megosztása. Így ismerjük meg Orbánnét, aki soha nem adta fel, (Pogány Judit „belakja” az egész teret: fáradhatatlan dinamizmusa mindent elhitet velünk) - és nem teszi most sem: perlekedik, vitatkozik, hízeleg és ha kell füllent is. Hiszen nagyon fontos neki, hogy Giza jóváhagyja az ő szerteszét életét. Giza, aki hosszú ideje tolószékhez kötött, de ő a nővér, s ő a tanúja a valaha Szolnok megye szépeiként ismert Szkalla-lányok gyönyörűséges múltjának. Molnár Piroska egy székben ülve lélegzetelállító játékot nyújt: csak ül, keze mozdul, figyel, hallgat, arca rezdül, szeme rebben és más árnyalata lesz a jelenetnek. A jelen pedig a réges-régi szerelem őrzése, bármilyen is már, s ennek elvesztése Paula, a barátnő árulása következtében. 

Szerelmi történet tehát. Szerelem és vágyakozás. Szerelem és csalódás. Barátság. És csalódás. Árulás.

Asszonyok. Mind egyedül. 

Asszonyok. Vágyakkal. Megélt vagy elfojtott vágyakkal. Kihűlt vagy akaró vágyakkal.

Asszonyok. Múlttal, emlékekkel, a fiatalság ködbe vesző, megfakult, már inkább csak fekete-fehér képeivel. Ki így, ki úgy. 

De mindenképpen emelt fővel. Vállalva önmagát. 

Mert mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Ez az élet.

A parádés szereposztás alakításai – melyet Mácsai Pál rendezése tökéletesen kiszolgált - minden pillanatban különleges élményt nyújtottak: Kerekes Éva Egérkéje a szívfacsaró szánalomtól a nevetésig, Békés Itala törékeny alakja a megfellebbezhetetlen anyai kapcsolatot, Csomós Mari Paulája a hamis álarcú barátnőt, Jordán Tamás Csermlényi Viktora pedig a lecsúszott, szétesett, de romjaiban is hódító lovagot, a férfit hozta elénk.

Végül: Örkény az Örkény. Egy mondat a darabból, mely szintén lehetőséget ad „az élet értelmén” való töprengésre:

Ha egy szardíniás dobozt bedobunk a tengerbe – jó lesz a halaknak?