jeudi 13 décembre 2012

Il y a des moments  des heures, des jours, des nuits ou on imagine un monde passé ou les femmes ont pu être faibles mais elles étaient belles, charmantes, adorables ou tout simplement femmes et les hommes étaient forts, polis et protégeants. Et la vie se passait. Comme ça. Simplement.

1 commentaire:

Művésznő a dit…

"Így került a sikátorok közé.

Egészen szűk utcák ágaztak egészen szűk utcákba, és amerre ment, ezek az utcák mindegyre szűkebbek és sötétebbek lettek. Ha kinyújtotta két karját, egyszerre meg tudta érinteni a két szemben levő házsort, a hallgató, nagy ablakos házakat, amelyek mögött, úgy gondolta, titokzatosan intenzív olasz életek szenderegnek. Olyan közel, hogy szinte indiszkréció ezeken az utcákon járni éjszaka.

Mi volt ez a furcsa bűvölet és eksztázis, ami elfogta itt a sikátorok közt, miért érezte úgy magát, mint aki végre hazaérkezett? Talán a gyermek álmodhatott ilyesmiről - a gyermek, aki kertes villák lakója volt, de félt a tágas dolgoktól -, talán a kamasz akart élni olyan szűk helyen, ahol minden félnégyzetméternek külön értelme van, tíz lépés már határsértést jelent, évtizedek telnek el egy rozoga asztal mellett, és emberéletek egy karosszékben; de ez sem biztos.

Így bolyongott a sikátorok közt, míg arra nem eszmélt, hogy hajnalodik már..."

je n'ai pas trouvé la texte complete en francais... dommage.

mais qu'est-ce que c'est?
http://afhmp.francehongrie.org/pdf/BULLETIN18.pdf