Olvasni jó.

 

Olvasni jó.                                                                                                                                                                                                                                    Messze túl a

Rossztettek s jótettek fogalmán

Van egy mező.

Ott találkozunk.

Dzsalaladdin Rúmi, XIII. század

Ott kezdődött, hogy amikor elolvastam a regény mottóját, úgy éreztem: kész. Ezen a négy soron lehet gondolkozni egy darabig – minek is folytassam. Aztán persze rögtön tudtam: ha ez a négy sor a mottó, akkor tovább kell olvasnom. 

Khaled Hosseini.  Orvos, majd író. Afganisztánban született (még minden előtt), ma az Amerikai Egyesült Államokban él. 

A regény címe: És a hegyek visszhangozzák.

Mit is? Kilenc egymásba kapcsolódó, mégis önálló történet mesél nekünk. Önálló, mert mindegyik egy szubjektív nézőpontból láttatja a történet egy darabját, összekapcsolódó, mert ugyanannak a történetnek egy darabját mondja el. S így alkotnak a mozaikdarabkák egységes képet a regény végére. 

Afganisztán, Párizs, New York. Nabi, Markosz, Baba Dzsan, Thalia, Parvana, Abdullah, Pari. Egzotikus nevek, helyszínek; tájak, amelyeket sosem láttunk, élet, amelyet nem ismerünk. És mégis: a mi életünk. A testvérünk, akit szeretünk, és mindent megtennénk érte, a családunk, amely meghatározza múltunkat és jövőnket. Döntéseink, amelyekről nem is sejtjük, milyen messzire hatnak majd az időben és hány ember sorsát határozzák meg. Élet. Abdullah és Pari élete, érzései, árulásai és önfeláldozásai. Mi vagyunk. Hosseini gyönyörű meseszövésével elringat minket, magával ragad, sodor – és a végén talán ott állunk…

 „Messze túl a

Rossztettek s jótettek fogalmán

Van egy mező.

Ott találkozunk.