Kiállításra járni jó.

Kiállításra járni jó.   

Múzsának lenni is jó. (Biztosan...) 

Ha csak arra gondolok, mennyi szeretet, mennyi odaadás, mennyi elfogadás van abban, ha valaki elnevez valakit – ez már jó. Aztán, ha ez a név erősebb, mint az igazi, az pedig már az maga az örökkévalóság.

Csinszka. Ezt a nevet Ady Endre adta neki és ez a név szerepel Márffy Ödön által küldött, halálhírét bejelentő partecédulán. Született Boncza Berta.

Ady múzsája, Márffy modellje. Ez maradt Boncza Bertából. A versek és a festmények. 

Ki volt Ő? Hogyan láthatjuk meg a költő és a festő által teremtett kép mögött az embert, a kamasz lányt, a nőt, az asszonyt? Hogyan vált érzékeny, kifinomult teremtéssé? Azzá, aki rabul ejtette Ady Endrét és Márffy Ödönt. Milyen volt Ő maga? 

A Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílt kiállításon ezekre az izgató kérdésekre kaphatunk választ.

Csinszka – múzsa és modell.

Nagyon szép kiállítás. Szövegek, versek, festmények és fotók. Nézzük meg azt, hogyan látták Őt Ők. És nézzük meg Csinszka tekintetét. És találjuk meg őt. 

(Mert a versekben inkább a költő mutatkozik meg általa…

Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.)