Színházba járni jó. 

Diggerdrájver. Örkény Színház. 

Az Örkényben klasszikus szerzők darabjainak színrevitelével finom művészi eszközökkel reflektálnak a mai Magyarország örömére-bánatára.  

Ezúttal azonban 21. századi anyagból dolgoztak: egy népszerű blogger szövegeit formálták stúdióelőadássá. 

Monodráma, Epres Attila főszereplésével. Bagossy László rendezésében. 

„Valójában a művészetben akkor is minden képzeletbeli, ha valóságos személyek vannak megidézve. – írta a rendező a bloggernek. Igen, ez a csodálatos a művészetben, és a színházban ez a csoda a szemünk előtt születik.

„Nehézgépkezelő vagyok. 
Közérthetőbben: markológépes. 
Itt Londonban: digger driver. A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. 
 Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy szabályosan fojtogatott" - olvashatók a főhős gondolatai a darab ismertetőjében. 

Egy ember sorsa rajzolódik elénk, aki szerette és magas szinten  művelte a szakmáját, és aki nem akart mást csak rendesen élni. Nyugodtan. Kiszámíthatóan. 

Ülünk a pici nézőtéren, a színpadkép egy egyszerű szobabelső, velünk szemben másfél órán keresztül egy asztal mellett a „diggerdrájver“, és csak mesél. Az életéről, a múltjáról, az emlékeiről, a döntése okairól, a jelenről – Londonban. Egy férfi, aki erős és akinek nincs honvágya, egy férfi, aki a monológ végére csak néz maga elé.

Az utolsó jelenetben a diggerdrájver kisfia meséli el a Kicsi dió című székely népmesét. Ahogy halad előre, egyre több angol szó keveredik a mesélésébe, mígnem teljesen átvált angolra. A kicsi aranydió (az előadás plakátján a markológép fogai között), az ördög ajándéka az életért – de mit is kért cserébe?

Nagyon jó előadás, nekünk, rólunk.