Színházba járni jó.
Radnóti Színház
Még akkor is, ha nem. Ha az előadás végén vacakul érzi magát a néző azzal szembesülve, hogy az élet nem mindig és nem mindenkinek jó. (Az időhatározó és a névmás tetszés szerint cserélhető.)
Különös kortársként látni egy kortárs darabot felismerve a remekművet. Azt, amin nem fog az idő, nem lesz poros, megszólít, tértől és időtől függetlenül.
Az Egy csepp méz ilyen.
Manapság szinte közhely az „örökölt sors”-ra hivatkozni. Hogy generációkon át cipelünk traumákat. Hogy nem is tudjuk: szüleink, nagyszüleink sérülései a mi bőrünkön is látható sebhelyeket hagytak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése