Színházba járni jó.
Henrik Ibsen: Solness
Örkény Színház
Ibsen klasszikus. Műveiben az élethazugságok, az önbecsapás, a múlt, amely egyszer csak szétrombolja a jelen kellemes, langyos voltát olyan elemek, amelyek nem engedik el a befogadót. Ebben a kései darabban a generációk közötti feszültség is határozott. És ez is toposz: a fiatalok minden korban azt kérdezik az előttük járóktól, hogy mikor adják végre át a helyet.
Solness mester (Mácsai Pál) befutott építész, aki fenti kérdésre nemmel felel: még nem. Semmiképp sem. Minden eszközzel, általában morálisan megkérdőjelezhető módon megakadályozza az utána jövő generáció sikerét. A múltban elkövetett, s azóta alaposan átkereteződött „csók” és az azóta felnőtt 12 éves lány azonban nem engedi. Solnessnek szembe kell néznie tettével, és a jelenben bizonyítania kell. Nem menekülhet. A zuhanás végzetszerűen kötelező.
(Az előadás második részében Mácsai Pál életének egy-egy mozzanata jelenik meg, kínálkozik a sok párhuzam. Hogy miért? Nem tudjuk. Talán a dramaturg, Gáspár Ildikó utolsó főhajtása az igazgatói székből távozó előtt. Talán.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése