Székfoglaló.

 Színházba járni jó.                        

De még mennyire jó!

Székfoglaló

Cserhalmi György estje. 

Örkény István Színház

Novák Eszter rendezése

Nagyon örültem július 5-én: sikerült jegyet vennem szeptember 14-ére, Cserhalmi György estjére. 

Cserhalmi György díjait már akkor is nehéz lett volna felsorolni: az első, az 1977-ben kapott  (majd még három évben) a Magyar Filmkritikusok Díja, majd további nagyon sok, pl. az Európai Életmű-díj, végül idén augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Nagykeresztje. Számít ez? Nem tudom.  (Ő azt mondta a díjakról, “az számít, amit a színpadon mutatsz, meg amit a filmen mutatsz”). És nekem sem a díjak jutnak eszembe elsőként róla. Hanem sok-sok szerep, amely rögzült a memóriámban a hosszú évtizedek alatt. A Jancsó-filmek, az Egy erkölcsös éjszaka, a 80 huszár, a Drága besúgott barátaim, és megannyi beszélgetés vele, persze a Székfoglaló, 2021-ben, és végül a 2026-os újévi beszéde.

Egy nagyszerű, bátor ember, aki mindig  az igazságot kereste. És színész lett belőle.

Hosszú idő után állt újra színpadra. 

A színpadon néhány szék, Szép András és Roszik Hella zenével, dalokkal vesznek részt a történet mesélésben. (És a súgó, Sütő Enikő is segít néha.) A szövegek forrása részben a Magyar Művészeti Akadémián megválasztásakor elhangzott (és nagy visszhangot keltett) Székfoglaló beszéde, részben pedig papírra vetett visszaemlékezései.

Beszél a gyerekkoráról, anyjáról, nővéreiről és nagyszüleiről, szomszédokról, a Hidason, javító-nevelő intézetben töltött évekről (amelyekért hálás a sorsának), megidézi a nagy elődök emlékét (úristen, mi, boomerek hallgatunk egy 78 éves csodálatos művészt, aki az előtte járó, már rég nem élő színész-óriásokról mesél), tisztán és igazul, akár nem szerette, akár rajongva tisztelte őket. Gyönyörű és megrendítő volt ez a névsorolvasás: a székből felállva sorolta a neveket. Milyen egyszerű ez. A  tisztelet, a főhajtás -  csak felállunk és kész. Igazi.

A közel három órás előadáson Cserhalmi György elmeséli életének meghatározó, komoly és mulattató epizódjait. Mi meg csak ülünk, nevetünk és megrendülünk és örülünk, hogy részesei lehetünk. Hogy láthatjuk. Hogy hallgathatjuk.

Állva tapsoltunk. Sokat. Olyan jó, hogy Cserhalmi György megírta ezt, hogy színpadra állt vele - és olyan jó, hogy láthattuk.

“Úgy van minden, ahogy van. És ha nem találod meg benne magadat, akkor sem kell megdögleni. Majd holnap ötösöd lesz a hatos lottón, és lepisálhatod az örömtüzeket. Csurog a pörköltszaft, büdös a zokni, másnapos az ing, zsíros a hajad és hülyék csinálják a történelmet. Na és? Hülyék szenvedik el? Na és? Megbukik a gyerek? Na és? Színjeles a gyerek? Na és? Ne ítélj, mert megítéltetsz.

Na és? 

Egy életed van, egyetlen egy.

Ha valaki erre azt mondja, hogy na és, azt külön erre a célra rendszeresített baseball ütővel vágd pofán, de úgy, hogy képes maradjon emlékezni arra, hogy neki sincs több, hogy neki is csak egyetlenegy van az életből…és akkor nincs NA ÉS.”