Színházba járni jó.

Színházba járni jó.                                 

Déry Tibor: Kedves Bópeer…!

Vígszínház, Házi Színpad

Rendező: Zsótér Sándor

Elöregedő társadalmak. 

Ageizmus. 

Magány.

Longevity. 

Feminizmus. 

Nemek közötti egyenlőség. 

Ezek a fogalmak, jelenségek ismeretlenek voltak (vagy csak nagyon halvány ceruzával írottak) a hetvenes évek Magyarországán. Így semmiképp sem várhatjuk Déry Tibor Kedves Bópeer… című művében az artikulációjukat. Ugyanakkor ezek a fogalmak a 21. század emberének meghatározó problémái. Tehát befogadóként óhatatlanul is reflektálást várunk saját korunk kérdéseire. És nagyon kell figyelnünk, hogy ne csalódjunk, amikor ezen az estén nem kapunk válaszokat. Mert, ha akarjuk és van erőnk, kedvünk, akkor a darab szövegében sok kiindulópontot találhatunk. Sőt! Azt is felfedezhetjük, hazafelé bandukolva, hogy nekünk mégiscsak jobb. Bizonyos szempontból. Vagy mindenképp jobb, mert a fenti fogalmak értelmezései (állításai és kétségei) segítik a gondolkodásunkat, töprengésünket.

Mikor kezdődik az öregedés? Kinek mikor kezdődik az öregedés? Az öregedő író (Flóris, Méhes László) számára emlékei szerint akkor, amikor nyolc éves kisfiának első erekciójával szembesül. Dühöt érez. Haragot. Tagadást. El is küldi fiát egy svájci intézetbe tanulni. És felveszi a harcot az öregedéssel. Ahogyan ő mondja, hadjáratot indít ellene. Szembe néz annak rettenetesen és elképesztően hihetetlen testi és lelki elemeivel. Nem magát az öregedést utálja, hanem annak minden testi és lelki borzadályát. Nem kellenek a régi szokások, mert az öreges. A fukarság és az önzés is az. Új szokások kellenének. De tud-e egy idős író, aki egész életében önmagáról “szólt” mássá válni? Tud-e bizalommal és nem gyanakvással fordulni az őt körülvevők felé?  Később, amikor saját, hasonló, ám negatív előjelű problémájával (az erekció hiánya) szembesül, visszahívja fiát: “kell egy férfi a házba…”.A fiú azonban nem egyedül érkezik, hanem ifjú feleségével, aki feltétel nélküli rajongással és szeretettel veszi körül “kedves Bópeer”-t. Így az öregedő, vagy inkább már öreg írónak megadatik egy utolsó érzelmi élmény. 

Zsótér Sándor rendezői koncepciója nyomán bele kell pillantanunk az öregedés folyamatába, mely nagyon álságosan kezelt téma. Déry szövege lehetőséget kínál erre. 

Ha az előadásra nem is emlékszünk sokáig, a 100 percen át vizsgált, elemzett, minden eltakart, eltitkolt, elhazudott  elemére az öregedésnek bizonyára igen.