Színházba járni jó.
Újra.
Isteni végjáték
Egy este a Mindenhatóval
Átrium Színház
Szerző: David Javerbaum
Isten szerepében: Alföldi Róbert
2020 augusztus 6-a után most először voltam színházban. Ezért nem tudom, hogy a lelkesedésem objektív-e. De azt hiszem, az.
Az eufória megvolt, ahogy beültem a helyemre (4 sor 11. szék) és hallgattam a nézőtér zsongását, figyeltem a két „arkangyalt”, ahogy ki-kiszólnak a nézőknek. Viccesek voltak általában. De az is elmondták, hogy mennyire örülnek, hogy ott vagyunk, hogy október óta vártak erre. Ez a mondat különleges és megtisztelő. Hát, igen. Mi is. Én is.
A kíváncsiságom duplázódott, mert szeptemberben volt már egyszer jegyem, de akkor kihagytam, mert épp kezdett erősödni a harmadik hullám.
80 perc, szünet nélkül.
Lendületes, fergeteges előadás, egyetlen pillanatig sem engedte kihagyni a figyelmet.
Az előadás két gondolatmentből épült fel: az első a teremtés, és néhány ószövetségi történet, és azok értelmezése, elemzése. Majd a második az „új” tízparancsolat. Persze, jó sok aktualizáló megjegyzés, de mindegyik a vallás kontextusában. Nagyon sok poén, rengeteget nevettem (nevetett az egész, teltházas nézőtér). Aztán egyre gyakrabban elkomorodott a szöveg. Csupa gondolkodásra, értelmezésre sarkalló mondat. És gyönyörű vége volt. Igazi himnusz az emberhez.
Alföldi kiváló volt (és a két fiú is), nagyszerű volt a háttér (képek, filmek), a zenék és hangeffektek. És még egyszer: Alföldi nagyszerű volt.
Pazar este volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése