Színházba járni jó.

Színházba járni jó.   

 

Legközelebbi ember

Hajdu Szabolcs

Radnóti Színház

 

Ki a legközelebbi ember? Ki áll hozzám a legközelebb? Kit hívok fel, ha bánt valami? Kit hívok fel, ha örülök? És kinek vagyok én a legközelebbi ember? Kölcsönös ez? Állandó? Változik? Kell-e, hogy valakit régóta ismerjek és ő is engem, ahhoz, hogy ő legyen a legközelebbi ember? Racionális ez? Vagy ösztönös? Pótolható a legközelebbi ember? És én pótolható vagyok-e?

 

Hajdu Szabolcs kortárs szerző (Balázs Béla-díjas film- és színházi rendező, színész) ezeket a bonyolult kérdéseket helyezi hétköznapi szituációba: lomtalanítás haláleset után. („Válogass nyugodtan, úgysem kell senkinek.” Ezt megtartom, ez emlék.”) Két testvér (Porogi Ádám, Baki Dániel) és a hozzájuk tartozó nők (Sodró Eliza, Berényi Nóra Blanka). A kényszerű összezártság feszültséget gerjeszt, elhallgatott, titkolt dolgok óvakodnak elő. Majd megérkezik egy ismeretlen (Hajdu Szabolcs) és minden különössé, furcsává, kicsit mágikussá válik. 

Vajon, lehet-e ő, az ismeretlen, a legközelebbi ember? 

Min múlik ez? Az embereken? A helyzeten? Egy hangulaton? Vagy ...?

Erre keresi a választ a darab.

 

Nagyszerű előadás. Pazar alakítások.