Kiállításra járni jó.

 Kiállításra járni jó.  

Az élet művészete 

Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895-1914)

Magyar Nemzeti Galéria

 

A hosszú alcím mögött a „boldog békeidők” kora rejtőzik. A kiegyezést követően Magyarországon óriási változások kezdődtek: (némelyik már a reformkorban indulva, a szabadságharc leverését követően kényszerűen megtorpanva) a polgári Magyarország kiépülése. Ennek minden gazdasági és társadalmi következményével. S ez a változás a kultúra, a művészetek megújulását is eredményezte. Magyarországon a szecesszió vált meghatározó korstílussá a századfordulón, amely miközben beágyazódott a nemzetközi trendbe, a nemzeti jellegzetességek bemutatására is törekedett. A kapitalizálódó gazdaság, a piaci viszonyok kiépülése magával hozta a technikai előfeltételt, a gyáripar fejlődését, ezen belül pl. a papírgyártás változásait is. 

A gyáripari tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan igény jelentkezett a fogyasztó elérésére, a reklámra is. Ennek megnyilvánulási formája lett a plakát. Az utca művészete. 

A magyarországi alkotók munkáira természetesen hatott az Európában ekkor már virágzó plakátművészet, mely Angliából indult (Arts &Crafts mozgalom), majd Franciaországban teljesedett ki, Jules Chéret, majd Toulouse-Lautrec és Mucha utcai képeivel. Figyelemre méltó, hogy Japán „kapunyitását” követően a „japonizmus” is inspiratív eleme lett az Európa szerte (különböző neveken: Jugendstil, art nouveau...) megszülető szecessziónak. A magyar művészek rendre Münchenben tanultak, így az elsődleges hatás ott érte őket, de valamennyi irányzat fellelhető plakátgrafikáikban. Ez a komplexitás egyben választ ad a korszak vitájára: .az "idegen", modern hatásokat a népművészeti formakincset beépítve jött létre a sajátosan magyar szecesszió. 

A századfordulós plakátok a fogyasztói társadalom megjelenését mutatják. De ezzel párhuzamosan a művészi nevelés lehetőségét hordozták az „utcai kiállítótereken”. A plakátok alkotói számára pályázatokat írtak ki, az elkészült műveket szakértő zsűri értékelte. 

A nagyvárosok kialakulásával egyszerre jött létre a tér és a közönség. 

A megjelenített termékek 

és aktivitási lehetőségek valóban egyre több ember számára elérhetővé váltak: 

a kerékpározás, 

a tisztálkodás, 

a mozi,

a szórakozás 

és a kulturális életbe való bekapcsolódás is. 

 

Az eltelt 150 év bizonyítja, hogy a plakátkultúra helyet kapott a mindennapokban. Erre reflektált a Musée d’Orsay májusi kiállítása  is - L’art est dans la rue (A művészet az utcán) – amely a 19. század második felétől mutatta be hogyan alakította át Párizs arcát és a „Belle époque” emberének életét a megjelenő új művészeti ág: a plakát.

Egy-egy korszak plakátjait vizsgálva megjelenik előttünk annak társadalmi, gazdasági, politikai, szellemi és művészeti élete,  és a benne élő ember hétköznapjai is. Ahogyan Balzac monda: az utcai kóborlás vizuális gasztronómiai élmény. 

Érdekes és inspiráló.