Kiállításra járni jó.
Dolce vita
Magyar Nemzeti Galéria
Kurátor: Prágai Adrienn
Dolce vita - mindnyájunk szótárában ott van ez az édes kifejezés. Vágyunk rá, hiányoljuk, vagy éppen élvezzük a dolce far niente pillanatait. Ennek a bemutatását vártam a kiállítás megtekintésekor: Itália, szikrázó napfény, kék ég és még kékebb tenger, illatok, fények, művészet és kulináris élvezetek.
A magyar alkotók évszázadok óta zarándokoltak el Itáliába, a művészetek paradicsomába, hogy megcsodálják a műveket, legyenek azok az ókorból származóak, vagy a reneszánsz korából, vagy barokk alkotások, egészen a 20. századig - mind, mind minta, téma és inspiráció.
Egy kiállítás élménye lehet extatikus, és lehet visszafogott is.
A múzeumi ajánló végül is orientált: a hangsúlyt Vasary képeire és a filmeket bemutató plakátokra tette. És valóban. Ott volt az az élmény, amelyet magával vihet a látogató. Az oda vezető út azonban kissé nehezen felidézhető. Szobrok és képek, amelyeken kétséget kizáróan tetten érhető Itália szelleme, az inspiráció, a nagy elődök munkáinak visszfénye. Amit megőrzök erről a kiállításról az a néhány Vaszary János kép - mert már eddig is nagyon szerettem,
valamint a filmek plakátjai, amelyek felidézték a korszakot, azt a világot, amikor éppen hogy csak belekóstolhattunk az európai filmekbe, pl. Federico Fellini fantasztikus rendezéseibe. Ezek a plakátok a magyar grafikusok izgalmas, összetett látványvilágú képei.
És ezt is, nosztalgikusan...
A dolce vita-életérzés időtlen: az utolsó képen kortárs Benczúr Emese színes cukorpapírkákból írta fel - hogy távoztunkban még egyszer rögzítsük: az élet szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése